Kompresszor-választás: légszállítás, nyomás, tartály
A kompresszor önmagában nem csinál semmit – az számít, mit hajtunk vele. Egy szegbelövő néhány másodpercenként kap egy rövid lövetet, egy festékszóró viszont folyamatosan fogyasztja a levegőt. A kiindulás ezért mindig a szerszám adatlapja, nem a gépé.
Három szám dönt: a légszállítás, az üzemi nyomás és a tartály mérete. Nézzük meg, melyik mire jó.
A légszállítás a legfontosabb
Ez mondja meg, mennyi levegőt tud a gép percenként előállítani, és ez az, ami elfogy, ha alulbecsüljük. Az amerikai adatlapokon köbláb/perc (CFM) szerepel – egy CFM nagyjából 28,3 liter percenként, tehát a 8,3 CFM körülbelül 235 l/perc.
Érdemes összeadni azoknak a szerszámoknak a levegőigényét, amiket egyszerre használnánk, és hagyni fölötte tartalékot. A szűkösre méretezett kompresszor folyamatosan jár, gyorsabban melegszik, és a munka is megáll, amíg utántölt.
Nyomás: bar és psi
A legtöbb pneumatikus kéziszerszám 6-7 bar körül dolgozik, és a kompresszorok is jellemzően 8-10 bar körül kapcsolnak ki. Az átváltás egyszerű: egy psi nagyjából 0,069 bar, vagyis a 90 psi körülbelül 6,2 bar.
Két nyomásadat szokott szerepelni, és ezek nem ugyanazt jelentik: a szerszám oldali üzemi nyomás mellett ott a kompresszor be- és kikapcsolási nyomása is. Ha ezt a kettőt összekeverjük, alulméretezett gépet választunk.
Tartály, olajozás, zaj
A tartály puffer: minél nagyobb, annál ritkábban indul a motor, és annál egyenletesebb a nyomás. Itt is jár átváltás, ha amerikai adatlapot nézünk – egy gallon nagyjából 3,785 liter, tehát a 2 gallonos tartály 7,6 liter körül van.
Az olajmentes gép nem kíván olajcserét és nem visz olajat a levegőbe, cserébe általában hangosabb és rövidebb élettartamú. Az olajkenéses csendesebb és tartósabb, viszont karbantartást igényel. Zárt műhelyben a zajszint (dB) is szempont, nem mellékes adat.
Mivel érdemes kezdeni?
Ha már megvan a szerszám, amihez a kompresszor kell, a döntés fele készen van: az ő levegőigénye és üzemi nyomása adja a minimumot. Ha viszont a gép jön előbb, akkor jó a bővítésre gondolni, mert a levegőigény szinte mindig felfelé módosul.